Metszés és formázás
Szobanövények, dézsások esetében a metszés elsődleges célja a formázás, ezáltal megakadályozzuk, hogy a növény kinője a helyét. Betegségek, sérülések után is szükség lehet az alakító metszésre. Ha saját szaporítást nevelünk, a metszéssel adjuk meg a növekvő növény formáját. A metszés elősegíti az oldalhajtások képzését, a vágás alatti alvó szemek kitörését.
Csak tiszta, fertőtlenített, éles szerszámmal vágjunk. A zöld hajtásokat késsel is vághatjuk, de a már fásodásnak indultakat csak metszőollóval. A hajtást mindig kicsivel a következő szem felett vágjuk el. Nagyon erős visszavágásnál előfordulhat, hogy a vágás lassan gyógyul, és a szem elhal. Ha nem ismerjük, hogy a növény hogy tűri a formázást, inkább mérsékelten vágjuk vissza.
Kisebb formázásokat, a hajtás kitörését a növekedési szakaszban bármikor végrehajthatjuk. Erőteljes formázó metszést a növekedési időszak elején végezzük, hogy a szemek biztosan kitörjenek.
Ha a növény hosszú szárakat növesztett, és a vegetációs időszak végén is metszenünk kell, hogy teleltetőhelyre tudjuk vinni a növényt (pl. futómuskátli), vágjuk ki ezeket a hosszú szárakat kevéssel a talaj fölött. A következő tavasszal innen hoz új hajtásokat a növény. Ha a növénynek csak néhány hajtása nőtt túl a többin, ezeket rövidítsük a többihez, hogy formás legyen növényünk.
Néhány növényt megfiatalíthatunk (pl. a leander), ha a megnyúlt, felkopaszodott fás hajtásait kivágjuk. Ha ezt az erőteljes metszést tavasszal végezzük, kevesebbet fog virágozni a leander. Célszerű inkább nyár végén, kora ősszel elvégezni, így a növénynek elég ideje lesz még a teleltetés előtt megerősödni.
A golgotavirág, a bougainvillea olyan erőteljesen növekszik, hogy minden évben erősebben kell megmetszeni őket. Az oldalhajtások mellett a főhajtást is vissza kell vágni.
Ha egy színes levelű növény zöld levelű hajtásokat hoz, ezeket el kell távolítani. A zöld hajtások különben erőteljesebben fejlődnek, mint a színesek.
A virágzó szobanövények elvirágzott részét el kell távolítani. Ezáltal nem csak jobban néz ki a növény, hanem könnyebben nevel új virágokat, mivel nem fordít felesleges energiát a magtermelésre.
Ültetés és átültetés
A szobanövényeket és dézsásokat tavasszal ültetjük át. Az átültetés stresszt jelent a növénynek, mindig olyan időszakban tegyük meg, amikor a növényt más változás nem éri! Az átültetés után különösen figyeljünk rájuk, többször kisebb vízadagokkal öntözzük őket, rendszeresen párásítsunk környezetükben.
Az edényben tartott növények igen hosszan maradhatnak ugyanabban a cserépben és ültetőközegben, ha a növényt rendszeresen tápoldatozzuk és nem locsoljuk túl. Hosszabb idő után előfordul, hogy a növény fejlődése lassul, nem virágzik, vagy virágai aprók lesznek. Ennek oka lehet, hogy a növény gyökérzete „kinőtte” a cserepet és az ültetőközegét elhasználta. Ezért kell időnként növényeinket nagyobb edénybe és friss földbe ültetni.
A több éven keresztül tartott növényeket általában évente ültetjük át, amíg a kifejlett méretet elérik. Ezután ritkábban kell átültetni, esetleg felszíni talajcserével helyettesítjük az átültetést.
Nehéz megállapítani, hogy egy növénynek pontosan mikor van szüksége átültetésre. Vannak fajták, amelyek gyökerei a felszínen jelennek meg, jelezve az átültetés szükségességét. Más növények gyökerei a cserép alján található vízelvezető nyílásokban bukkannak ki. Az átültetés tudnivalóit a következő részben mondjuk el:
A sorozat többi része itt található:
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
