Akkor már csak a megfelelő időjárást kell kivárnunk, és kezdődhet a kerti munka. A gyökérzöldségféléket, mint a petrezselymet, sárgarépát már a hónap végén vethetjük, ha a talaj kellően megszáradt. Csak olyan helyen lesz szép a gyökér, ahol ősszel elég mélyen megforgattuk a talajt, mert a tömör talajréteg gátolja a répa növekedését. Általános szabály, hogy a magok ne kerüljenek sokkal mélyebbre, mint a mag átmérője. Apró magoknál elég, ha csak óvatosan rámorzsáljuk a talajt takarásként, és gereblyével ütögetve kicsit tömörítjük. Ha a gyökérzöldségek vetőmagjához kb 1-1,5 méterenként saláta magot is vetünk, a saláta jól mutatja a sorokat, mivel gyorsan kikel, könnyebb lesz a gyökérzöldségek keléséig gyomtalanítani, kapálni. A salátát azonban ne hagyjuk a sorban, mert elnyomja a répát.

Ha még nincs készen a vetési tervünk, kezdjünk neki, mert elkészítése alapos munkát igényel, sok tényezőt kell figyelembe vennünk. A növények igényeiknek megfelelő területet kell kijelölnünk (pl.: naposabb vagy árnyékos helyet, a vízigényes növényeket csak olyan helyre tegyük, ahol tudunk locsolni), a termesztési terület nagyságát a család zöldségszükséglete határozza meg. Egyes növények jól fejlődnek egymás után ugyanazon a területen, vannak azonban, amiket nem ültethetünk ugyanarra a helyre. A szomszéd növényeket is figyelembe kell vennünk, ha a növényeknek közös kártevőik vannak, nem jó, ha közel kerülnek egymáshoz. De a növény mérete is fontos, pl. a magas karóbab árnyékával is számolnunk kell. A jó ültetési terv legalább olyan fontos, mint a megfelelő tápanyagellátás, öntözés. A vetésforgó alapelve, hogy ugyanazt a zöldségfélét egymás után ne termeljük ugyanazon a helyen. Az egymáshoz hasonló, növénytanilag rokon növényeket szintén ne tegyük ugyanarra a helyre, sem másodvetésben, sem az egymást követő években, lehetőség szerint 3-4 évig. Bizonyára mindenki hallotta már a talajuntság kifejezést. Általában a gyengébb fejlődés, rosszabb terméseredmények egyik okaként kerül említésre. A talajuntság valóban a termesztett növények fejlődését gátolja, oka lehet, ha egy faj ismétlődő termesztése miatt a talajban a tápanyagok mennyisége csökkent, vagy a növényfajra jellemző kártevők elszaporodtak az adott területen, illetve a növényi összeférhetetlenség.



Az allelopátia az egymás közelében élő növények kölcsönhatását jelenti, a növények talajba juttatott anyagcseretermékei a környező és későbbi növények fejlődését befolyásolják –elősegítik vagy akadályozzák- akár a magok csírázását is megakadályozzák. Kertünk megtervezésnél támaszkodjunk a szakirodalomra és saját kerti tapasztalatainkra. Például: a vöröshagymát és a sárgarépát ültethetjük soronként váltva, a hagyma- és répalégy támadásait mérsékelhetjük, valamint a sekély gyökeresedő hagyma és a mélyen gyökerező répa jól fejlődik együtt, tápanyagfelvételük nem korlátozza a másikét; a magasra növő kukorica megvédi a közé ültetett szélre érzékeny uborkát; az uborka azonban rosszul fejlődik a paradicsom mellett; a zeller erős illata távol tartja a káposztáról a levéltetvet.


Lehetőleg figyeljünk arra is, hogy a magas, a közepes és az alacsony tápanyagigényű növényeket is váltogassuk az évek folyamán. A rendszeres, néhány évenként ismételt szerves trágyázást nem pótolja a műtrágyázás.
Ha elkészült az ültetési tervünk, kezdődhet a munka. Lehet azonban, hogy nem tudjuk pontosan betartani, akár az időjárás miatt, akár más okból. Ne keseredjünk el, feltétlenül jegyezzük fel a változásokat és azok okait, a következő évi tervezésnél már ezeket is bekalkulálhatjuk tervünkbe.


 

 

 

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!