Az avarégetés a legtöbb helyen tilos. De mit csináljunk a rengeteg lehullott falevéllel?

Újabb melegrekordokat döntögető nyár után végre valahára megérkezett a csendes ősz, s miközben láthatatlan ecsetével átszínezi a lombokat, a természet világától – tán végleg – elszakadt, modern kultúra kertvárosi képviselői kedvelt szezonális időtöltésüknek, az avarégetésnek hódolnak. Kár.
Persze nem mindenki gondolja úgy, hogy a lehullott falevelek fenti módszerrel történő „eltüntetése” bármilyen szempontból is aggályos lenne. Ám ha a magukban az avarégetési tilalom és  zsörtölődő szomszédok némán szórt átkaitól el is tekintünk, marad még néhány érv, mely a lomb égetése ellen szól.

A természet ősidők óta működőképes körforgásában fontos szerep jut a lehullott leveleknek; a jótékony hatású talajtakaró részét alkotják. Ez a réteg óvja meg a talajt az eróziótól; segít megőrizni a földben lévő nedvességet; visszafogja úgy a gyomok növekedését, mint a talaj hőmérsékletének szélsőséges ingadozását; búvó és táplálkozó helyet biztosít számos élőlénynek; lebomló szerves anyagai pedig a talajösszetételt javítják. Mi, urbánus lelkületű kertbarátok, pont ezt a nélkülözhetetlen lombszőnyeget takarítjuk el lankadatlan buzgalommal és a legnagyobb precizitással a házunkat övező zöldterület minden aprócska zugából. Az összkép szempontjából további el nem hanyagolható részlet a légszennyezés kérdése is. Bár valószínűleg minden égetéspárti abból indul ki, hogy az ő aprócska tűzrakása ugyan nem sokat oszt vagy szoroz az amúgy is drámai levegőszennyezés szemszögéből nézve… teszik ezt azonban megfeledkezve arról a tényről, hogy e füstös tevékenységet valójában nem kevesen művelik. Avarégetésük eredményeként jókora adag káros anyaggal tetézik az amúgy szálló porban, szén- és kén-dioxidban, szén-monoxidban illetve egyéb – egészségünkre meglehetősen kedvezőtlen hatást kifejtő - gázokban gazdag levegőt.
Az őszi lombszőnyegnek tehát nem csak a természetben van meg a helye, de házunk körül is jó szolgálatot tesz; érdemes hát meghagyni. Ha nem is épp a gyepszőnyegen, de bokrok alján, ágyások takarásaként, fák körül kialakított tányérok fedőrétegeként vagy egyszerűen halomba rakva a kert egyik eldugottabb sarkában. Az így „széthagyott” avar tavaszra szépen visszahúzódik, lebomlik. További lehetőség azok számára, akik már komposztálnak, hogy a „felesleges” leveleket apránként a komposztjukba keverik. A nyári szezon idején valóságos mentőövet jelenthet az ősszel félretett lombkupac: kisebb adagokban a muslicákat és más rovarokat vonzó, komposztra dobott friss gyümölcsmaradványok tetejére szórható, ezzel elejét vehetjük a szárnyas szabadcsapatok inváziójának. Ha tehát nem pórszívózzuk össze mind egy szálig a kertünkben lehullott leveleket, biztosítjuk a talaj számára az ideális „télikabátot”, illetve – a tavaszra lebomló, azaz lényegében komposztálódó falevelek által – a tápanyag természetes utánpótlását.
Levelekből kiváló minőségű humuszt készíthetünk lombkomposztálással. A lombkomposztálás - a láblógatás után - az egyik legegyszerűbb tevékenység a kerti munkák listáján.

Elegendő az összeszedett leveleket halomba – vagy tetszőlegesen egy nyitott szerkezetű komposztkeretbe – gyűjteni; majd kivárni, míg humusz nem lesz belőle. Nem szükséges se locsolni, se forgatni, se átrakni; csak hagyni, hogy a lebontó szervezetek, esetünkben gombák, elvégezzék a dolgukat. Nagyon száraz nyarakon esetleg némi nedvességet vihetünk a lombtömegbe: mivel a felső felületről lepereg a víz, túrjunk bele és öntsünk a levelek közé pár vödörnyit. A lombkomposztálásra használt keret ne legyen túl zárt, hogy a benne lévő levélkupacot fény és levegő érhesse. Ilyen keretet készíthetünk kimustrált dróthálóból vagy néhány deszkából, akár szétbontott raklapból is. Minél többféle levelet keverjünk össze. Lényegében minden levél komposztálható, de a különféle fajok lebomlási ideje eltér egymástól; ezért a lassan lebomló típusokat (pl. dió, tölgy, bükk, vadgesztenye, platán, nyár) érdemes külön komposzthálóba helyezni. A lombkomposztálóban beérett humusz szerves anyagokban igen gazdag (nem hiába palántáztak a régi öregek erdei földbe), így – azon kívül, hogy beforgatható a veteményes talajába – leginkább palántázásra vagy balkonnövények ültetésére alkalmas. Utóbbi két esetben hígítsuk kicsit kerti talajjal.
A lehullott levelek talajtakaróként való felhasználásának vagy komposztálásának számos előnye van - megéri elgondolkodni rajta. Ha kevésbé vasalnánk élére a kerteket, és jobban figyelembe vennénk a természet útmutatásait, gomolygó füstfelhők nélkül is megcsodálhatnánk az indián nyár teljes színskáláját.

★ ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!