Régen a gyerekek ezt a növényt ették, az árok szélén, és a játszótereken. Az öregek pedig gyógyhatása miatt teát főztek belőle. Ma már kevesen tudják, de ez a növény, amit népiesen csak 'papsajtnak' nevezünk rendkívül erős immunerősítő. Európa szerte megterem, hiszen kicsi a tápigénye, és elviseli a szélsőséges időjárást is.
Már az antik népek is gyógynövényként tekintettek rá, és többféleképpen használták. Az ínséges időkben gyökerét liszt finomságúvá örőlték és élelmiszer céljából fogyasztották. Napjainkban főleg föld feletti részeit használják, de óvatosan kell bánni vele, mert nagy mennyiségben halmozhat fel nitrátot a leveleiben.
A levelek és a virág nyálkaanyagokat, kis mennyiségben cseranyagokat, illetve C-vitamint tartalmaznak. A papsajt mindenekelőtt a gyulladásokkal járó betegségekre fejt ki gyógyító hatást. Hatására a duzzadt szövet meglágyul, így megindulhat a gyógyulás.
Külsőleg vagy belsőleg alkalmazva a papsajt megnyugtatja a szöveteket és megszabadítja azokat a méreganyagoktól. Mellhártyagyulladás kiegészítő kezelésére éppúgy ajánlott, mit az emésztőrendszer vagy a húgyúti rendszer és a belek gyulladásos megbetegedéseiben.
Kiváló továbbá a bőr tisztításához, pattanások kezelésére. A népi gyógyászatban időskori foltok elmulasztására is használják. Ehhez a leveleket naponta meleg vízzel átitatva a problémás bőrfelületre helyezik legalább fél órára.
A papsajtmályva hatékonyan alkalmazható a felső légutak megbetegedéseinél is (hörghurut, gége- és mandulagyulladás, köhögés, rekedtség, torokfájás), de használják gyomor- és bélhurut, a gyomor- és bélutak-, a szájüreg gyulladásos betegségei esetén is.
A levelek, a fiatal hajtások és a magvak is fogyaszthatóak. A leveleket akár nagyobb mennyiségben is felhasználhatjuk salátákba, vagy meg is főzhetjük. Az éretlen magvak nyersen és főzve is ehetők. Szárított leveleiből tea főzhető, a belső gyulladásos, elsősorban emésztőszervi megbetegedésekre. Cserzőanyagai összehúzó képességet kölcsönöznek neki. Gyökerét fehérjepótlás céljából fogyasztják.
