Bármilyen sövény mellett is döntöttünk, a növények beszerzésekor pontosan érdeklődjük meg a fajta igényeit. Ha kell, még telepítés előtt javítsunk a talaj összetételén, állagán. Érdemes egy munkamenetben az öntözőrendszert is kialakítani; csepegtető csövekkel takarékosan, kevés munkával, egyenletesen tudunk öntözni. Egy tartály beiktatásával a tápanyagellátás a későbbiekben egyszerűen megoldható. A tápoldat alkalmas fenyőfélék, tuják, borókafélék, tiszafák, különféle fagyalok és egyéb sövények, rododendron- és azalea-félék tápanyag-utánpótlására. A tápoldat kiemelten magas magnéziumtartalma segít megőrizni a lombozat fajtára jellemző színét a teljes év folyamán, a rododendronok és azaleák dús virágzással hálálják meg a táplálást.
Akár szabadgyökeres, akár konténeres növényeket telepítettünk, első évben nagyon fontos a rendszeres öntözés. Az öntözésről télen sem szabad megfelejtkeznünk, száraz, fagymentes időszakban öntözzük meg az örökzöldeket, hiszen ezek a növények télen is párologtatnak.
A virágzó cserjékből kialakított sövény kevesebb ápolást igényel, viszont nagyobb a helyigénye. A kora tavasszal virágzó növényt csak a virágzás után metsszük, az egy éves vesszőket hagyjuk meg a virágzáshoz. A nyári virágzásúakat pedig kora tavasszal, még rügyfakadás előtt kell metszeni. Ezt a metszést azonban nem szabad elhanyagolni, mert néhány év alatt a sövény igen szertelenné válik, nagyra terebélyesedik, a közepe a fényhiány miatt kopaszodik. A virágzó sor állhat egyetlen növényfajból, vagy különböző fajtájú virágzó bokrokból, amelyek növekedésben, virágszínben és a virágzás idejében is különbözhetnek egymástól. A japánbirs, az aranyvessző kora tavasszal, a jezsámen, az orgona, a viráglonc, a rózsalonc május környékén, a nyári orgona, mályvacserje nyáron örvendeztet meg virágaival. Mindegyik magasra nő. Alacsonyabb sövény alakítható ki a gyöngyvirágcserjéből, hóbogyóból, cserjés pimpóból.
A zöld sövényeket levélzetük és növekedésük szerint kell csoportosítanunk. Az örökzöldek között tű- és lomblevelű fajtákat is találunk, mint a leyland-ciprus, tiszafa, tujafajták, hamisciprus, tűztövis, babérmeggy, madárberkenye, kecskerágó, borbolya, stb. Ültetéskor ezeket nem szabad visszametszeni, nyáron csak a kilógó oldalhajtásokat vágjuk le. A következő években már 2-3 alkalommal formázzuk a növényeket, de a csúcshajtást csak a kívánt magasság elérése után vágjuk le. A tiszafa kivételével nehezen újulnak meg az erőteljesen visszametszett ágak, vigyázzunk, ne metszünk a leveles rész alá.
A másik csoport az erőteljes növekedésű sövények, mint a fagyal, puszpáng, kökény. Ezek hajlamosak a felkopaszodásra. Ültetéskor azonnal vágjuk vissza a hajtásokat kb. kétharmados magasságban. Következő évben ismét erőteljesen vissza kell vágni a hajtásokat, kb. fele hosszra. A kilógó oldalhajtásokat rendszeresen igazítani kell, majd augusztusban a sövény tetejét állítsuk be egyforma magasságra. A meghagyott rész az előző metszési magasságnál kb. 10 cm-rel legyen magasabb, így ha lassabban is, sok munkával, de tömött sövény alakul ki. Téglalap, vagy trapéz formára igazítsuk a sövényt, így az alsó rész is kap elég fényt a fejlődéshez. Ha mégis ritkássá válik a sövény, erőteljes visszavágás után, kezdjük elölről a sövényalakítást.
A harmadik csoportba az olyan lombhullató növények tartoznak, mint a mogyoró, gyertyán, kislevelű juhar, amelyek természetes módon bokrosodnak, nem kopaszodnak fel, mint az előző csoport növényei. Ültetés után metsszük vissza az ágakat kétharmadra, ügyeljünk arra, hogy kifelé álló rügy felett vágjuk el a hajtást. Következő évben ősz végén ismételjük meg a metszést. Majd minden évben virágzás után és augusztus végén alakítsuk a növényeket.
A kis levelű növényeket sövénynyíróval is vághatjuk, a nagylevelesekhez inkább metszőollót használjunk. A sövénynyíró ollóval károsítjuk a nagy leveleket, a nyírás után az összevagdalt levelek sérülései barnulnak, sárgulnak, a sövény nem lesz szép. Aki nem bízik a szemmértékében, húzzon ki vezetőnek madzagot, így biztosan sikerülnek az egyenes síkok.
Ha öntöznünk kell sövényünket, ritkábban, de nagyobb vízmennyiséggel tegyük. A telepítéskor lefektetett csepegtetőcsövek lassan juttatják ki a vizet, a víz a növény alatt a gyökérzónába szivárog. Ha az öntözőberendezés előtt van tartály, egyszerűen juttathatjuk ki a tápoldatot. Mindig akkora területet öntözzünk a tápoldattal kevert öntözővízzel, amekkorát a lombkorona takar. Betegség, szárazság okozta sérülések után (pl. tuják lombozatának barnulása) a tápoldat alkalmazásával gyorsabban regenerálódik a növény.
Az örökzöldek közül a viaszos levelűek a levélen keresztül nehezen veszik fel a tápanyagot. Fiatal hajtásvégeken még nem alakul ki a viaszréteg, illetve nagyobb esők, erősebb lemosó öntözés után a viaszréteg elvékonyodik, ilyenkor érdemes levéltrágyaként is tápanyagot kijuttatni. A hatás gyorsabb, a növény a teljes tápanyagmennyiséget azonnal felveszi, de a kijuttatott mennyiség kisebb.
