A növények ivartalan szaporításának egyik módja a dugványozás, mely a következő módon történik: a kiszemelt növényről levágott zöld-, fáshajtásokat gyökereztetjük, majd ültetjük új helyükre.
Sokunkkal előfordult már, hogy egy kellemes nyaralás alkalmával beleszerettünk egy szép, virágos növénybe és legszívesebben hazavittük volna. Ezzel a módszerrel ezt meg is tehetjük, bár pár dologra azért érdemes figyelni.
Például a növény jogos tulajdonosától kérjünk engedélyt a hajtások levágásához (vagy futócipőben induljunk a beszerző körútra az éj leple alatt - utóbbi megoldás sikeressége tekintetében szerkesztőségünk nem vállal felelősséget) Mindenképpen hagyjuk a műveletet az utolsó napra, és a levágott hajtásokat nedves újságpapírban és nejlonzacskóban utaztassuk.
Bár a dugványok a növény vegetációs időszakában bármikor szedhetők, mégis érdemes arra figyelni, hogy melyik növénynek mennyi időre van szüksége arra, hogy megerősödjön, főleg, ha telelteni a kertben akarjuk az új jövevényt.
A fás szárú növények dugványait, melyeket szabad földben akarunk nevelni, május végén érdemes begyűjteni ilyenek például az aranyvessző, borbolya, cserjés pimpó, fagyal, hortenzia, labdarózsa, orgona, rózsa, rózsalonc stb.
Aki erről lemaradt, az se búsuljon, idén is még vannak olyan növények, akik vígan meggyökeresednek ősszel is.
Ilyenek például a lomblevelű örökzöldek, amelyeket július végétől szeptember elejéig gyűjthetők, pl.: kecskerágó, madárbirs, magyal, örökzöld borbolyák, puszpáng, rododendron.
A tűlevelű örökzöldekről pedig augusztus végétől október elejéig gyűjthető dugvány pl. boróka, hamis ciprus, tiszafa, tuja.
Amennyiben hajtásaink meggyökeresednek megfelelő takarással a szabadban telelhetnek.
A dugványok, ha már félfás állapotban vannak, akkor a legmegfelelőbbek, egy levágott hajtás teljes hosszából készíthetők 10-15cm-es dugványok, de azt érdemes tudni, hogy a szár egyes részei más-más eredménnyel és időben gyökereznek.
Dugványozás képekben:
