Körülbelül 20 000 fajta ehető növény él a Földön, de az emberek táplálékául szolgáló növények mennyiségének 80 százalékát mindössze 20 faj adja. Az, hogy egy ehető növénynek elterjed-e a kertészeti termesztése és a konyhai használata, vagy sem, sok tényezőtől függ.
A nagyobb európai kertészetek minden évben igyekeznek újdonságokat is kínálni vásárlóiknak. Látszik ez így tavasszal a magvetések szezonjában is, igen sok érdekes faj kerül be ilyenkor a katalógusokba.
A kultúrnövényeknek is van karrier történetük.
A burgonyát például eredetileg mérgezőnek tartották (az is, kivéve a gumóit), később dísznövényként kapott helyet a főúri kertekben, mára pedig az egyik legelterjedtebb ételeink közé tartozik. A spárga, padlizsán, koktélparadicsom 15-20 éve még kuriózumnak számítottak, napjainkban már széles körben elterjedt A pasztinák azonban régen sokkal inkább közkedvelt és gyakran használt leveszöldség volt, mára lényegében csak a leveskockák és leves ízesítők egyik fő alapanyaga.
Ebből látható, hogy egyes fajok népszerűsége növekszik, mások épp a csúcson vannak, néhányuk pedig már veszít jelentőségéből. Az, hogy egy növény élelmezési szempontból mennyire lesz népszerű függ attól, hogy az emberek mennyire kedvelik meg az ízét, mennyire könnyű elkészíteni (például az articsóka nagyon finom, de nagyon macerás a konyhai előkészítése, feldolgozása), illetve az is lényeges, hogy a termesztése mennyire egyszerű vagy bonyolult, mennyire költséges, vagy épp gépesíthető, esetleg magas a munkaerő igénye, költsége.
Ha minden optimális, akkor indulhat egy növény karriere. Íme néhány új 'jelentkező':
A manuka (Leptospermum scoparium) leveleiből ízletes tea készíthető, és az külön előny, ha valami gyógynövény és egyben jó ízű is. A virágának nektárjából nyert manukaméz antibakteriális hatása közismert. Új-Zéland őslakosai, a maorik hagyományosan a leveleket és a kérget használták forrázatként külsőleg sebek és gyulladások gyógyítására, de itták is, így megfázás, hólyagfertőzések orvoslására szolgált.
Az új-zélandi citrommirusz (Leptospermum citratum), a manuka rokona, a hajtáscsúcsból fantasztikusan ízletes citromos aromájú tea készíthető. A levelei fűszerezésre is jók, salátákhoz apróra vágva, sőt pikáns zöldséglevesekben is jól érvényesül a citrusos aromája, ami hal ételekhez is illik. Az új-zélandi citrommirusznak hosszúkás levelei és fehér virágai vannak. Ausztráliában és Új-Zélandon nő, Európában cserepes növényként nevelhető, fagymentes helyen kell teleltetni.
A citrom teafa (Leptospermum liversidgei) szintén az előbbi növénynemzetségbe tartozik. Nagyon kellemes és intenzív ízű, mint egy citromos cukorka, gyümölcsös jegyekkel. Teának elkészítve az íze tartósan érezhető. Nagyon kis mennyiség elég belőle egy adaghoz. A Baeckea virgata egy Ausztráliában honos mirtuszféle. Levelei fűszeres eukaliptusz illatúak, enyhén mézes aromával, teája nyugtató hatású. A cserje lassan növekszik, és nem nő 70 centiméternél nagyobbra, ideális cserepes teanövény. Vízigénye kicsi, szobában is jól nevelhető, de a fagymentes időszakban kertben is tartható.
Az agretti (Salsola soda), Olaszországban már nagy népszerűségnek örvend, az elegáns olasz éttermek trendi zöldségévé vált az utóbbi években. A fiatal növények körülbelül 20 cm magasak amikor betakarításra készek, ekkor ropogósak, lédúsak, sötétzöldek. Csak a kézzel könnyen letörhető hajtásokat takarítják be. Felhasználása során kevés olívaolajon és fokhagymán párolják, a végén kis citromlével meglocsolva. Ezután még mindig nem esnek szét e növények. Nagyon finom tésztával és hallal, az íze enyhén fanyar, emiatt étvágygerjesztő hatású. Az agretti kalciumban, vasban és A-vitaminban gazdag. A növények a legjobban hűvös, nedves helyen fejlődnek, és többször is vághatók hajtásaik.
Az ausztrál sóbokor (Atriplex numullaria) levelei sós ízűek, ami nem csoda hiszen egy halofita növényről van szó, a szikes és lúgos talajú területeken is megél. Levelei és magjai is fogyaszthatók, sőt a gyökereiket az ausztrál népi gyógyászat használta fel megtörve, megfőzve külsőleg sebek kezelésére. Állatok takarmányozására is használják, és mivel levelei ezüst színűek, jól láthatóak ezért Ausztráliában közutak mellé ültetik, “fényvisszaverő sáv” gyanánt. Könnyen tartható cserépben is ez a szárazságtűrő faj, de télen fagymentes helyen kell teleltetni.
Az alisander növénynek (Smyrnium olusatrum) erősen petrezselyem és zeller íze. Ez egy mediterrán térségből származó fűszer- és zöldségnövény. A gyökereket, a leveleket és a fiatal hajtásokat a középkor óta fogyasztják salátákban de sörtésztában is kisüthetők. A növények nem igényesek kétévesként termeszthetők. Az első évben nagy, sötétzöld levelei jelennek meg, majd a második évben hozza virágait. Magjai őrölve, fűszerként is használhatók.
A yemlik (Tragopogon pratensis) egy Törökországban nyersen és főzve egyaránt fogyasztott zöldség. A hajtásokat sóba mártva vegyes saláta elemeként tálalják. A betakarítást röviddel a vetés után kell elvégezni, amikor a levelek a legzsengébbek.
Az osztriga növény (Mertensia maritima) türkizkék levelei finom illatúak, osztrigára, gombára és uborkára emlékeztető ízűek. A szép kék virágok az ezüstös lombozattal együtt ehetők. A finomra vágott friss levelek remek ízűek a salátákban, szendvicsekben használhatók. Eredetileg tengerparti növény, így sótűrő, és szereti a homokos talajt.
Az ánizsos balzsambokor (Cedronella canariensis) egy aromás ízű levelekkel rendelkező cserje a Kanári-szigetekről. Az erős ánizsos íz mellett eukaliptusz, citrom, balzsam és menta jegyei is fellelhetők benne és kedvező aromáját szárítva is megtartja A növények intenzív növekedésűek, és gyorsan visszanőnek a vágás után. Virágai szintén ehetők.
A zabgyökér (Tragopogon porrifolius) gyönyörű lila virágai csak a a második évben jelennek meg a növényen. A levelei, zsenge új hajtásai az év első salátájaként fogyaszthatók. Ősszel - október-november környékre - pedig a gyökér is fogyaszthatóvá válik.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
