Általános szabály, hogy a felforrósodott növényt ne érje hideg „zuhany”, mind a levelén, mind a gyökérzetén a hideg víz károsodást okoz. Célszerű az öntözést az esti, hűvösebb órákban végezni, így elkerüljük a hideg víz okozta sokkot, és a növénynek éjszaka van ideje felvenni a vizet, valamint kisebb lesz a párolgási veszteség. A növények táplálását is az esti öntözéssel kapcsoljuk össze, a Vitaflóra tápoldatokat a növények levélen és gyökéren keresztül is felveszik. A növénycsoportnak megfelelően kiválasztott tápoldat adagolásával az öntözéssel együtt jól is lakattuk növényeinket. Este is ügyeljünk a víz hőmérsékletére. Ideális a levegő hőmérsékleténél csak néhány fokkal hűvösebb víz. Aki kútból öntöz, annak célszerű köztes tartályba vezetni a vizet, ahol napközben meglangyosodik. A tápoldatozás is egyszerűbbé válik, a tartályba a tápoldatot is bekeverhetjük.
Cserepes, dézsás növényeink földjét „töltsük” fel vízzel, azaz akár több menetben egyszerre csak kisebb mennyiségű vizet a földre öntve nedvesítsük át a teljes ültetőközeget. (Ha a teljes szükséges vízmennyiséget egyszerre öntjük a földre, a víz „átfut” a cserépen, és a tálcából kifolyva veszendőbe megy.) A legtöbb növény nem szereti a pangó vizet, a cserép alja ne álljon vízben. (Egyik klasszikus kivétel a leander, hiszen azt szereti, ha fejét tűzi a nap, lába ugyanakkor vízben áll.) Ha azt tapasztaljuk, hogy az így öntözött cserepeseink másnap estére mégis meghervadnak a forróságban, vagyis földjük nem tud elegendő vizet tárolni egy napra, reggel önthetünk tálcájukba egy kis „tartalékot”.
Mit tegyünk, ha munkából hazatérve azt látjuk, hogy növényeink lógatják leveleiket? Ilyenkor jól jön egy kanna langyos öntözővíz, amit bátran a szomjas növény földjére önthetünk. Ha elfeledkeztünk a tartalék víz felmelegítéséről, hideg vizet ne öntsünk a felmelegedett földlabdára! Töltsük fel inkább a cserépalátétet. Mire a talaj felszívja a vizet, csökken a hőmérséklet különbség, és nem okoz bajt. Az ilyen „életmentő” vízhez azonban ne tegyünk tápoldatot.
Ágyásba kiültetett növényeket reggel már ne öntözzünk. A felkelő nap elszívja a vizet, a levélen összegyűlő vízcsepp pedig perzselést okozhat. A szabadföldi növényeket hőmérséklettől függően hetente egyszer vagy kétszer öntözzük, de akkor alaposan, a talajt a növény gyökérzónájáig átitatva. A gyakori, felületi öntözéssel kijuttatott víz jelentős része elpárolog, a növény gyökérzete felületi marad, nem alakul ki a mélyebb rétegeket elérő gyökér. Így a növény egész szezonban vízpótlásra szorul. Aki szeret kísérletezni, próbálja ki paradicsompalántán! A ritkábban, de bőven öntözött paradicsom gyökere mélyre nyúlik, ezt láthatjuk is az őszi ásásnál.
A fűre is igaz, hogy ritkábban, de akkor bőségesen öntözzük.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
