A helyes öntözés nagyon fontos, hiszen a leggyakoribb növényápolási kérdés, hogy mikor és mennyit öntözzük növényeinket. Az öntözést tudjuk a legkönnyebben szabályozni, az egyéb környezeti tényezőket (mint fény, hőmérséklet) csak korlátozottan befolyásolhatjuk (pl. árnyékolás, a növény helyének megválasztása). Az öntözéssel együtt a növény tápanyag-utánpótlását is biztosítani tudjuk tápoldatok alkalmazásával.
Öntözési szokásainkat a növény természetes élőhelyének körülményeihez kell igazítanunk, de figyelembe kell vennünk helyi adottságokat is. Fűtött, meleg szobában, alacsony páratartalom mellett erősebben párologtat a növény, földje is gyorsabban szárad, ezért biztosan többet kell öntöznünk, mint egy közepes hőmérsékletű helyiségben.
Az öntözés gyakoriságát befolyásolja az ültetőközeg összetétele, a különböző földkeverékek különböző vízmennyiségek tárolására képesek. Az edények különböző anyaga is befolyásolja a locsolást, a porózus, mázatlan agyagcserép szellőzik, míg a műanyag edényen keresztül nem távozik nedvesség. Ezért még az azonos fajtájú szobanövényekre sem lehet egységes öntözési tanácsokat adni. A legjobb megoldás, ha rendszeresen ellenőrizzük a talaj nedvességtartalmát és a növény állapotát. Akár túl nedvesen, akár túl szárazon tartjuk a növényt, hosszabb távon ez betegséget okoz.
A talaj nedvességtartalmát legpontosabban nedvességmérővel állapíthatjuk meg, de ez nincs minden háztartásban. A kisebb cserepeket könnyű megemelni, a súlyuk iránymutató, de ehhez kell némi gyakorlat. Az ujjunkat a földbe nyomva, csak a felső néhány centiméternyi réteg víztartalmát tudjuk megbecsülni. Egy hurkapálcával már a mélyebb rétegeket is elérjük, de minden cseréphez száraz pálcát kell használnunk. A „zöld ujjú' kertészek kezdeti odafigyeléssel megtapasztalják növényeik vízigényét és a növény alapszükségletei és a környezeti hatások figyelembevételével elég pontosan meg tudják becsülni a locsolás idejét és mennyiségét.
Általában a növény ültetőközegét öntözzük, ha víz kerül a levelekre, gombabetegségek jelenhetnek meg. A legtöbb növényt időnként azonban lezuhanyozhatjuk, hogy portalanítsuk lombozatukat. A szőrös levelű növények nem szeretik a zuhanyzást, mivel leveleik nehezen száradnak meg, könnyen megbetegszenek, foltosak maradnak.
A kemény víz minden levélen foltot hagy, ha lehet, nyáron a langyos esőben állítsuk ki a szabadba a növényt, így tisztítsuk meg őket. Ilyenkor ne hagyjuk a cserépalátétet az edényük alatt, hogy a felesleges víz elfolyjon. A tápoldatozást a következő öntözéssel végezzük, hogy az esővíz ne mossa ki a földből tápanyagokat. Néhány növénynek azonban nem elég, ha csak a földjét öntözzük, a broméliáknak a levelek által alkotott tölcsérbe is adunk vizet.
A trópusi növények legtöbbje az egyenletes páratartalmat kedveli, földjük nem száradhat ki, gyakran kell öntöznünk. Különösen fontos, hogy télen langyosítsuk meg öntözővizüket. A rendszeres párásítást meghálálják (az előző részben már kitértünk a párás mikroklíma kialakításának módjaira).
A mérsékelt öntözés azt jelenti, hogy két öntözés között a föld kissé megszárad, de teljesen nem száradhat ki. A magas tőzegtartalmú ültetőközeggel óvatosan kell bánnunk. Egyes fajtáik a térfogatuk kilencszerese vizet képesek tárolni, azonban ha ez az ültetőközeg kiszárad, alig veszi fel a vizet, nehéz újra visszanedvesíteni. A növényt vízzel töltött edénybe kell állítani, hogy a kiszáradástól megmentsük.
A kaktuszokat, szukkulenseket ritkán öntözzük, az öntözések között földjüket hagyjuk kiszáradni, ezáltal megelőzzük a rothadásos megbetegedéseket. A kaktuszok a vizet a talajfelszín közelében elhelyezkedő finom gyökereiken keresztül veszik fel, és testükben tárolják. Természetes élőhelyükön gyakran a reggeli harmat fontos vízforrás, mivel ritkán és keveset esik az eső. Sok kaktusz meghálálja az esti párologtatást. Fontos az időpont, mivel a reggeli permetezés után a napsütés perzselést okozhat.
A friss vetés és palánták öntözése rendszeres odafigyelést kíván. Az egyenletes párás környezet serkenti a gyökérképződést, célszerű naponta rendszeresen párásítani.
Az öntözővíz minősége területenként változó. Az úgynevezett kemény víz nagyobb mennyiségű kalciumot és magnéziumot tartalmaz. Vannak növények, amelyek mészmentes vizet kívánnak, ezeket lágyított vízzel vagy esővízzel öntözzük pl. a rododendronokat, orchideákat, broméliákat. Ezeknél a növényeknél a kemény víz klorózist, levélsárgulást okozhat.
