A szárazföldi ászkarákok valódi rákok, amelyek jól alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz. Közönséges nevük a pincebogár vagy régiesen evetkerák. Testfelépítésük lényegében azonos a vízben élő közeli rokon csoportokéval, de számos morfológiai „újítás” segíti őket a szárazföldi életben.
Egész Európában találkozhatunk ezzel a szárazföldi rákkal, melynek a gyakorisága elérheti a több ezer darabot is négyzetméterenként. A nagy fajsűrűségből adódóan a természet jelentős szerepet szánt ennek az apró ízeltlábúnak: képesek lebontani a halott növényi és állati maradványokat, ezáltal a természetben keletkező 'hulladékokat' hasznosítják és javítják a termőtalaj minőségét.
Külön érdekessége, hogy védekezésképpen szabályos gömbbé tud összezáródni.
Az ászkarákok városi fennmaradásához különösen alkalmas helyek az udvarok végében álló, nem bolygatott farakások, tégla- és törmelékhalmok, parkok valamint a komposzt. Egyes fajok az épületekben, pincékben is felbukkanhatnak, de elsősorban a házon kívül tudnak tömegesen megjelenni.
A tömegesség ellenére alig láthatóak, mivel nappal rejtőzködnek.
Fontos lebontó szervezetek, „szagtalan” és békés jószágok lévén nem kell zavarni őket.
