A tavaszi ásás – bár évszázados hagyomány – a modern talajbiológia és a no-till szemlélet szerint több kárt okozhat, mint hasznot. Íme a főbb érvek ellene:
Kiszárítja a földet
Az ásás során a talaj mélyebb, nedvesebb rétegeit a felszínre fordítjuk, ahol a nap és a szél hatására a vízkészlet gyorsan elpárolog. Ez tavasszal kritikus, mert a csírázó magoknak égető szükségük lenne erre a megőrzött nedvességre.
Rombolja a talaj szerkezetét és lakóit
Mikroorganizmusok: A talajban különböző rétegekben más-más élőlények (baktériumok, gombák) élnek. A forgatással az oxigénkedvelőket mélyre temetjük, az oxigéntől elzártan élőket pedig a felszínre hozzuk, így mindkét csoport elpusztul.
Gombafonalak (Mycelium): Az ásás elszakítja a mikorrhiza gombák hálózatát, amelyek segítenék a növények tápanyagfelvételét.
Gilisztajáratok: A mechanikai bolygatás szétrombolja a giliszták által épített természetes csatornákat, amelyek a talaj szellőzéséért és a víz elvezetéséért felelnek.
Tömörödéshez és erózióhoz vezet
Bár közvetlenül ásás után a föld 'pelyhesnek' tűnik, az első nagyobb eső hatására a szerkezetét vesztett talaj összeesik és eliszapolódik. Ez egy kemény, levegőtlen réteget hoz létre a felszínen, ami gátolja a kelést.
Felhozza a gyommagvakat
A talaj mélyebb rétegeiben rengeteg 'alvó' gyommag található. Az ásással ezeket a fényre és levegőre segítjük, így a gyomosodás intenzívebb lesz, mintha békén hagytuk volna a földet.
Mit érdemes tenni ásás helyett?
A no-till (vagy ásásmentes) kertészek inkább talajlazító villát használnak (ami csak megemeli a földet, de nem forgatja meg), vagy egyszerűen vastag komposzt- és mulcsréteggel takarják a felszínt, rábízva a 'munkát' a gilisztákra.
A technológia lényegi elemei:
Direktvetés: A vetőmagot közvetlenül a korábbi növénykultúra szármaradványaival borított, érintetlen talajba juttatják speciális vetőgépekkel.
Talajvédelem: Mivel nincs forgatás, a talaj természetes szerkezete és élővilága (pl. giliszták, mikroorganizmusok) megmarad, ami javítja a vízmegtartó képességet és csökkenti az eróziót.
Takarónövények: Gyakran alkalmaznak takarónövény-keverékeket, amelyek védik a felszínt és tápanyaggal látják el a talajt.
