Évezredek óta kedvelt növény a Kaukázustól Egyiptomig. Az ókori civilizációk előszeretettel fogyasztották. A perzsák mellett az egyiptomiak is szerették ezt a növényt, már Tuthankamen sírjában is találtak turbolyamagokat. 

A zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) hajtása salátának való, szára, levele fűszer. Teája vesebetegségekre, a hólyag megbetegedéseire, légző- és emésztőszervi megbetegedésekre jó hatású, kitűnő salaktalanító szer és hatásos csuklásra is.

A zamatos turbolyát termesztik is, de sokan gyomnövényként tekintenek rá.

Szaga az ánizsra emlékeztető, édeskés ízű, egynyári növény, melyet már a rómaiak is használták. Levele nagyon hasonlít a petrezselyem zöldjéhez. Gyors növekedésű, leveleit már vetés után 4–5 héttel szedhetjük.

A turbolya kiváló A- , B- és C-vitamin forrás, valamint számottevő mennyiségű kalcium, vas, mangán, kálium, magnézium, szelén, réz, foszfor és cink található benne.

A francia konyha igen kedvelt fűszere, csont- és zöldséglevesek, baromfiételek, mártások ízesítője. A kora tavasszal megjelenő zsenge hajtásaiból saláta is készíthető, később a levelek már keserűvé és rágóssá válnak.

A turbolya jó fűszere a gombának, a borsónak, a különféle krumplis fogásoknak és még a spenóthoz is adhatunk egy kevés friss turbolyát. Csak tálaláskor adjuk az ételhez!

Népi gyógyászat

Gyakran kezelték turbolyával a kötőhártya-gyulladást, a trombózist, a magas vérnyomást, s az ókori görögök nyomán a ráncok kései kialakulását is a turbolyából készített arcvizektől remélték. Hittek abban, hogy a turbolya hatásos ellenszere a rosszkedvnek, frissíti az időseket, a turbolyatea jót tesz a memóriának. Kezeltek vele ekcémás tüneteket, ödémákat, tályogokat és köszvényt is.

Ezen kívül a turbolyát hadba fogták az emésztést javító, vizelethajtó, görcsoldó, vesekő ellen összeállított keverékekben is.

A turbolya valóban megnyugtatja a gyomrot, enyhít a hasi fájdalmakon, segít a különféle zúzódások, horzsolások, pattanások és ekcémás tünetek kezelésében, a hólyaghurut gyógyításában és tüneteinek enyhítésére is alkalmas. Hatékonyan lehet kezelni a turbolya teával a megfázással járó tüneteket is.

Friss turbolyát néhány élelmiszerboltban, bővebb kínálattal rendelkező zöldségesnél, vagy delikáteszboltban be lehet szerezni. A friss növényt jól záródó zacskóban, hűtőbe téve nagyjából egy hétig tárolhatjuk.

A turbolyát akár mi magunk is termeszthetjük, otthoni körülmények között, kiskertben, teraszon, esetleg ablakpárkányon, ládában vagy cserépben.

A melegek beálltával azonban eltűnik a kertekből, az erdőkből, az akácosokból és csak a következő tavasszal jelenik meg. Ezért érdemes nagyobb mennyiségben begyűjteni és átlátszó fóliába csavarva a mélyhűtőbe tenni.

RECEPTEK

• Zamatosturbolya-főzelék

  • 1/2 kg zamatosturbolya-levél,
  • 2 dl tejföl,
  • 2 evőkanál liszt.

A megmosott, lecsepegtetett leveleket sós vízben megfőzzük. Nagyon kevés vizet hagyva rajta behabarjuk a lisztes tejföllel, majd újra felforraljuk.

• Vitaminsaláta

  • 1 maréknyi zamatos turbolya,
  • 1 uborka,
  • 5 retek,
  • 5 újhagyma vagy snidling,
  • 2 főtt tojás,
  • 1 tojás, 2 dl tejföl,
  • 1 dl olaj,
  • mustár, só, cukor, citromlé.

A nyers tojás sárgájából, tejfölből, mustárból, olajból majonézt készítünk, amelyhez hozzáadjuk a sót, cukrot és citromlevet. Beledaraboljuk a megmosott, lecsepegtetett retket, újhagymát, uborkát, a karikára vágott főtt tojást és jól összekeverjük. Tálalás előtt adjuk hozzá a leveleire szedett zamatos turbolyát.

...........................................

Mérgező hasonmás

Figyelem! A növényt nem szabad összetéveszteni a mérgező alkaloidokat tartalmazó foltos bürökkel (Conum maculatum L.). Jóllehet küllemileg nagyon hasonló a két faj, de a foltos büröknek kellemetlen egérszaga van.

A hazai flóra legmérgezőbb növényfaja, ezért mindenkinek ismerni kellene - legalább úgy, mint a gyilkos galócát.

Pedig aki a bürök bármely részéből teát főz, vagy az üreges szárából sípot, furulyát vagy fúvócsövet készít, az ne számítson hosszú, egészséges életre. Őseink még nyílmérget készítettek a bürök levéből, az ókori görögöknél a „bürökpohár” a kivégzés egyik eszköze volt, amelyet a filozófus Szókratész halála tett közismertté.

Keresd a lila foltot!

A bürök szó török eredetű, a Conium szédülést vagy magát a növényt jelentette ógörögül. A maculatum szó foltos jelentésű, a piros, lila, bordó foltok a növény szárán jelennek meg, különösen a földközeli alsó részeken. A kétéves lágyszárú növény az első évében csak egy nagyon dús „petrezselyemre” hasonlít, de a kellemetlen egérszaga már ekkor is figyelmeztető. A második évben 2-3 méter magasra is megnő, az üreges szára fa keménységű és szilárdságú, szőrtelen, csupasz, gyakran szürkésen hamvas.

A hatalmas levelek sokszorosan összetettek, és így inkább csak az apró levélkéket érzékeljük. A kicsi, fehér virágok nagy összetett ernyőket alkotnak az ernyősvirágú vagy zellerfélék családnevének megfelelően. Az ernyő tövében gallérlevelek, az ernyőcskék alatt gallérkák lapulnak. 

Szájon át a bürök minden része mérgező, a legelő állatokra is veszélyes, de az csak hiedelem, hogy a birkák vagy tehenek tejében is megjelenne a méreg.

Érzékeny bőrű emberek a növény érintésétől is óvakodjanak. A motoros bozótvágóval dolgozó gyalogos gyomirtók feltétlenül védjék az arcukat a kifröccsenő növényi nedvektől, de a már megerősödött szárú bürök ellen amúgy is eredményesebb és biztonságosabb egy traktor zárt fülkéjéből vezérelt zúzó-gépekkel harcolni.

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!