A jód története
Feltételezhetjük, hogy már jóval a jód elem felfedezése előtt ismerték gyógyító hatását, hiszen Mont Verdében egy régészeti feltárás során Kr. e. 15 000-ből származó, a jód természetes forrásaként ismert moszatokból készített gyógyszereket találtak. Kr. e. 2700-ban egy híres kínai gyógynövényes kézikönyv említi moszatok használatát golyva esetén, és Hippokratész (Kr. e. 460) is moszatokat ajánlott a golyva gyógyítására.
Magát a jódot egy salétromgyártó család tagja, Bernard Courtois fedezte fel 1811-ben. Akkoriban a salétrom fontos eleme volt a puskapornak, így annak nagyüzemi gyártása óriási hasznot hozott. Az anyagot tengeri algák hamujából nyerték és a hamumaradékot kénsavval semmisítették meg. Egyszer Courtois túl sok savat adott a hamumaradékhoz, így ibolyaszínű gőz keletkezett, mely sötét kristályok formájában lecsapódott. Feltételezte, hogy egy új anyagot fedezett fel, ezért összegyűjtötte és elküldte vegyészeknek, hogy folytassák a kutatást.
Courtois felfedezését 1813. november 29-én hozták nyilvánosságra és mutatták be a Francia Császári Intézet előtt. A jód első feljegyzett felhasználása a gyógyításban 1815–16-ban dr. William Prout nevéhez fűződik.
A jód a szervezetben
A legtöbb jódot a pajzsmirigy tartalmazza (15–20 mg), ez a szervezetben tárolt jód 30 százaléka. Sok jódot tartalmaz még a mellszövet, a szem, a gyomornyálkahártya, a méhnyak és a nyálmirigyek. A jód antioxidáns, hatása a C-vitaminnal azonos.
A pajzsmirigyhormonok hatásai
A pajzsmirigyhormonok, a trijód-thyronin (T3) és a thyroxin (T4) több, alapvető életfunkciókkal kapcsolatos folyamatot szabályoznak.
Melegvérű élőlényekben a pajzsmirigy egyik fő feladata a hőmérséklet szabályozása. A T3 hormon fokozza a sejtek működéséhez szükséges oxigénfogyasztást, és összefügg a hőtermeléssel is. Ha valakinek krónikusan alacsony a testhőmérséklete, vagy folyton hőemelkedése van, az mindig összefügg a pajzsmirigy rendellenes működésével. Ennek a megfigyelésnek a diagnosztikában van jelentősége.
A pajzsmirigyhormonok befolyással vannak az anyagcserére is: segítik a cukor felszívódását a bélből, ugyanakkor a glikogén lebontását is elősegítik a májban. Segítik továbbá az inzulin lebontását (a vércukorproblémák hátterében nem megfelelő működésük is állhat), az adrenalin (stresszhormon) egyes hatásait és a szabad zsírsavak oxidációját is.
További fontos terület a növekedés és a fejlődés. Ha a szervezetben nincs megfelelő mennyiségű pajzsmirigyhormon, a növekedési hormon nem képes serkenteni a növekedést és az érést. A pajzsmirigy hormonjai már a magzati létben elkezdik kifejteni ezt a hatásukat, és ha nem jutnak megfelelő mennyiségben a magzathoz, fejlődési, növekedési rendellenességek alakulhatnak ki. Elegendő hormon hiányában már maga a foganás sem jön létre.
A pajzsmirigyhormonnak és így a jódnak köze van a sérült szövetek regenerációjához is. Közvetett úton befolyásolja a szívműködést, valamint az idegtevékenységre és az érzelmi életre is hatással van.
A hiány első jelei és a súlyosabb állapotok
Napjainkban az emberiség akár harmadát is veszélyeztetheti jódhiány. A legmagasabb kockázatú csoportba tartoznak a várandós nők, valamint az olyan területeken élők, ahol a talajban, így a táplálékban is nagyon kevés a jód. Idetartozik Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia, Új-Zéland és az európai országok.
A pajzsmirigy tehát a jódot hormonok előállítására használja fel, amelyek segítenek a növekedés szabályozásában, a sérült sejtek helyreállításában és az egészséges anyagcserében. Jódhiány esetén a test nem tud elegendő mennyiségű hormont előállítani, és ez pajzsmirigy-alulműködéshez vezet. A jódhiány korai tünetei közé tartozik a fáradtság, a gyengeség, a lelassulás, a fázékonyság, érzékenység a hidegre, a hajhullás, a kedvetlenség, az ok nélküli hízás, a fokozott alvásigény. (E tünetek más problémát is jelezhetnek, így csak akkor állapíthatjuk meg valamelyik tünetről, hogy jódhiány okozta, ha jódpótlásra megszűnik.)
Súlyosabb esetben az érintettek aktivitása csökken, nehezen összpontosítják figyelmüket; bőrük kiszárad, hűvös és száraz lesz, a szövetekben felhalmozódik a folyadék, így a bőr tésztaszerű tapintásúvá válik. A hangszalagok megduzzadnak, hangjuk rekedtté, beszédük nehezen érthetővé, fátyolossá válhat. Jellemző lehet a székrekedés, a vér lipidszintjeinek emelkedése, valamint pszichiátriai problémák jelentkezése is.
Magas jódtartalmú étrendnél a pajzsmirigy mérete kisebb, kevesebb sejt is elegendő a jód pajzsmirigyhormonokba való beépítéséhez. Jódszegény táplálkozásnál a pajzsmirigy többszörösére nőhet, extrém esetben a légzést is gátolhatja.
A jódhiányt kimutathatjuk az alábbi két teszt valamelyikének elvégzésével.
Jódteszt
Prof. dr. Török Szilveszter természetgyógyász nevéhez fűződik a Bioaktív Kékjód kifejlesztése, melynek különlegessége, hogy a jódot szerves formában tartalmazza, így a szervezet könnyebben képes felvenni és felhasználni. A teszt során a Bioaktív Kékjódból egy cseppet a csukló magasságában az alkar belső felszínére cseppentünk, és finoman a bőrbe masszírozzuk. Ha megfelelő a jódionszintünk, tintaszerű pacaként megszárad bőrünkön (vízzel könnyen lemosható). Ha szervezetünkben nincs elegendő jód, a folyadék pár másodperc alatt felszívódik. Ekkor érdemes a teljes üveggel elfogyasztanunk: reggelente cseppentsünk három cseppet a nyelvünkre, és mikor kifogyóban van az üveg, megismételhetjük a tesztet, hogy lássuk, szükséges-e folytatni a kúrát. Ez a teszt szépen példázza, hogy szerves formában bevitt nyomelem esetében a szervezet pontosan tudja, mennyit vegyen magához, és amennyiben felesleges, egyszerűen nem szívódik fel.
Testhőmérsékletteszt
A jódhiány elsősorban a pajzsmirigy működésének zavarához vezet, melynek egyik fő feladata a testhőmérséklet szabályozása és meghatározott szinten tartása. Ezt alapul véve dr. Broda Barnes az 1940-es években arra a következtetésre jutott, hogy alaphőmérsékletünk információt nyújt pajzsmirigyünk állapotáról. Egy egészséges ember testhőmérséklete 36,6–36,8°C között mozog. Az ennél alacsonyabb kora reggeli hőmérséklet azt jelzi, hogy a pajzsmirigy alulműködik, ha pedig magasabb, az túlműködésre, illetve valamilyen fertőzés jelenlétére utal.
A teszthez három-négy egymást követő napon ébredéskor ajánlott megmérni a testhőmérsékletet (lehetőleg régi típusú lázmérővel). Nőknél a ciklus befolyásolja a testhőmérsékletet, ők a menzesz jelentkezése utáni napon kezdjék a mérést. Ha az eredmények átlaga 36,6–36,8oC közötti, pajzsmirigyünk optimálisan működik. Ha alacsonyabb, az alulműködés korai fázisa jöhet szóba, és ez közvetetten utalhat jódhiányra. Ha egyéb jelek is mutatkoznak, alapos kivizsgálást követően körültekintő jódpótlás ajánlott.
A cikk második részében egyéb jódpótlási lehetőségeket veszünk sorra, és arra is kitérünk, mivel tudjuk elősegíteni a jód hasznosulását a szervezetben.
Váradi Tibor és a Napfényes Gyógyközpont munkatársai
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
