Döntsd el: Valóban egészséges a nagyüzemi gyártású étolaj?

Ismerd meg az nagyüzemi étolaj készítés folyamatát, az extrahálást.

A finomított étolajak előállítása során zömében egy bizonyos oldószert - hexánt - használnak, mivel így több étolajat lehet kipréselni az alapanyagokból. 

„Magyarországon az olajmagvak extrakciós feldolgozása az 1940-es években, a háborús kereslet hatására fejlődött ki.' (Kiss Béla: Olajnövények, növényolajgyártás - Mezőgazda kiadó 2006. - élelmiszeripari egyetemi tankönyv)
Vagyis a megnövekedett igény miatt több étolajat kellett gyártani egységnyi alapanyagból, amelyhez segítségül hívtak és hívnak ma is vegyi anyagokat. A kipréselt magban ugyanis még benne marad az olajnak több mint egyötöde! Ennek a kioldásához használják a hexánt. 

Extrahálás:

Szerves oldószerrel a préselvényből kioldják a maradék olajat. A leggyakrabban használt oldószer az általában csak „hexán”-nak nevezett, főként n-hexánból és metilpentánokból álló elegy.

„Hexán: A benzin és olyan ragasztóanyagok alkotórészei, melyeket cipők, bőrök, és tetők ragasztásánál használnak. Oldószerként olajok extrakciójában, cipőtisztításban, bútor- és textilgyártásban alkalmazzák.” . Wikipédia

„Ez a nagy maradékolaj-tartalom az extrakciót attraktívvá teszi, mivel az extrakció olajkihozatala jóval nagyobb, mint a csigapréseké”.

Az étolajgyártásban a hexán az általánosan alkalmazott oldószer. Kedvezőtlen tulajdonságai (káros az egészségre és környezetre, robbanásveszélyes) miatt intenzíven kutatják a helyettesítési lehetőségeket. Sajnos a technológiai szempontból alkalmas oldószerek (pl. alkoholok) ma még gazdaságilag nem versenyképesek a hexánnal.

Nyálkátlanítás

A finomítási technológia a nyálkátlanítással folytatódik.
További idézetek a fentebb említett élelmiszeripari egyetemi tankönyvből: „A foszfatidok, a fehérje és szénhidráttartalmú anyagok, a növényi nyálkaanyagok, valamint a kolloid(ális) vegyületek az olaj tartósságát erősen csökkentik és elősegítik a hidrolitikus és oxidatív zsírbomlást. Ezek a finomítás szempontjából hátrányosak, mivel a finomítási veszteséget erősen megnövelik.” „A nem hidralizálható foszfolipideket savakkal kell megbontani. Erre a célra sokféle sav javasolható. Kezdetben a sósavtól és a citromsavtól kezdve a salétrom-, kén- és foszfor-, valamint kénessavon át az oxálsavig, amelyet az egyszerűbb szennyvíz miatt használtak, szinte az összes savat kipróbálták. Ma főleg foszfor- vagy citromsavat használnak.” „Minthogy a foszfatidok fiziológiailag értékes anyagok és növelik a termékek tápértékét, így a jelenlétük a növényi olajokban rendkívül kívánatos. Azonban aggregációs instabilitásuk következtében a nyersolajok már rövid ideig való tároláskor elvesztik a bennük való oldódási képességüket és észlelhető üledéket, csapadékot képeznek, ami az olaj áru- és minőségének csökkenéséhez vezet. Azonkívül a foszfatidok rontják az olaj technológiai tulajdonságait, komoly nehézségeket okozva az ezt követő technológiai folyamatokban.”

Tehát ezeknek a természetes és fiziológiailag értékes anyagoknak az eltávolítása újabb profitot eredményez a gyártóknak, mellesleg az olaj eltarthatóságát növelik. Itt megjegyzem, hogy a legrövidebb minőségmegőrzési idő, melyet hidegen sajtolt olajokon láttam, az fél év volt. Nem gondolnám, hogy ez kevés lenne a fogyasztónak. Természetesen a finomított étolaj sokkal hosszabb ideig megőrzi a minőségét,  valamint teljesen íztelen és szagtalan a  szakirodalmakban leírt vegyi beavatkozások miatt.

A szakirodalom így folytatódik: „Ezután kis mennyiségű, erősen hígított marónátronoldatot adagolunk a korábban adagolt savfelesleg semlegesítése céljából.”

Derítés

A finomítás következő lépése a derítés. Idézet az egyetemi tankönyvből:
„Az olajokat és zsírokat deríteni, fehéríteni kell, hogy a nemkívánatos színes anyagot eltávolíthassák. Részben azért, mert ezek a színes anyagok az összetételük alapján az olaj ízét negatívan befolyásolnák, másrészt a fogyasztó a színt zavarónak találná. Ezért az élvezhetőséget vagy az eladhatóságát korlátozná. Azonkívül a derítésnél leválasztott részecskék és vegyületek jelentős része, mindenekelőtt az oxidációt fokozó tulajdonságokkal rendelkezők, indukálják az olaj romlását. Derítéskor az olajat olyan felületaktív anyaggal hozzák érintkezésbe, amelyek a nemkívánatos összetevőket adszorbeálják. Az adszorbenst és az adszorbeált részecskéket leszűrik és az olaj a kívánt színnel hagyja el a berendezést.”

Sok ember fogyaszt hidegen sajtolt olajat és egyáltalán nem zavarja a színe, és az íze sem. Tényleg nem íztelen, mint a finomított olajok. De a napraforgó étolaj napraforgó ízű, hiszen ez így természetes.Miért is végzik a derítést?

„A nem aktivált derítőföldek ma már csak kicsiny szerepet játszanak. Az aktivált derítőföldek is természetes derítőföldek. A különbség csak annyi, hogy ezeket savas kezeléssel aktiválják (erősítik). Az Európában elsődlegesen használt derítőföldek a montmorillonit, az alumínium-hidroszilikát (SiO2 : Al2O3 ca. 4:1)”

Érdemes elovasni a hidegen sajtolt és a szűz étolajok gyártását a 'GYÁRTÁS' menüpont alatt. Erről nem kellett könyvet írni, mert nagyon egyszerű.

Kevesen tudják, hogy a 'szűz' és 'extra szűz' étolajok gyártásánál a préseléskor hőhatással segítik a préselést, és az alapanyagon aprítást, vizezést is végezhetnek, hogy több olajat nyerjenek ki. Lásd a Magyar Élelmiszerkönyv ide vonatkozó részét! Ahol nincs ekkora hőhatás, az egyedül a hidegsajtolásos gyártási eljárás.

Egy idézet az Öngyógyító ember c. könyvből:

Azzá leszel, amit eszel! 
'Az élelmiszeripar termékekkel való manipulálására példának az 50-es években előállított növényi olajokat említhetjük. Olyan módszert fejlesztettek ki, amelynek során felforrósítás és erős vegyi anyagok segítségével préselték ki az olajat a különböző növényi magvakból. Az új, úgynevezett saláta- és főzőolajok szavatossága hónapokig tartott, hiszen elvonták belőlük azokat a zsírsavakat - a linolénsavat -, amelyek leghamarabb avasodnak meg. A gond az volt, hogy értékes olajokat veszítettek el, miközben megtartották a tápérték szempontjából értékteleneket vagy mérgezőket. Akkoriban még nem tudták, hogy a szervezetben a linolsavra és a linolénsavra szükség van, többek között a prosztaglandin nevű hormon előállításához. Erre az 1960-as években jöttek rá, az előbbi olajok forgalmazása azonban a mai napig is tart. Folyamatosan alkalmazzák őket a chipsek és az édességek előállításához, mert olcsóbbak, mint a valódi, természetes és egészséges olajok.'

'A linolsav és a linolénsav esszenciális zsírsavak, ami azt jelenti, hogy mi magunk nem vagyunk képesek előállításukra - nap mint nap ételeinkből kell őket beszerezni... E zsírsavak hiánya bőrbetegséget, a nemi szervek és a mellékvesék működészavarát, valamit a hormonteremlés csökkenését, és az agyi funkciók eltéréseit okozhatja. A linol- és a linolénsav a szervezetben gyógyhatású zsírsavvá alakul át: a linolsav omega 6, a linolénsav omega 3 zsírsavvá. Bebizonyosodott, hogy az omega 3 zsírsavak enyhítik a szervezet gyulladásos reakcióit, megelőzik a vérrögök kialakulását, és védenek a degeneratív betegségekkel szemben.'

Mindenki vonja le a saját következtetéseit...

Felhasznált irodalom:

Susanna Ehdin: Az öngyógyító ember  (Magyar Könyvklub, Budapest, 2003.)   113. és 115. oldal, Manipulált élelem c. fejezet

Kiss Béla: Olajnövények, növényolajgyártás - Mezőgazda kiadó 2006. -   élelmiszeripari egyetemi tankönyv