A laskagomba a három, Európában legnagyobb mennyiségben termesztett gomba egyike, termesztésében a magyar termesztők és kutatók a legtöbb eredményt mutatták fel eddig. Vadon termő változatai a késői laskagomba (Pleurotus ostreatus), a nyári laskagomba (Pleurotus pulmonarius) és a ritka és értékes ördögszekér laska(Pleurotus eryngii).
A hibrid laskák nem igényelnek erőteljes lehűtést ahhoz, hogy termőtestet képezzenek. Termesztéskor elég az átszőtt alapanyag blokkot néhány fokkal lehűteni, majd bőséges levegőellátást biztosítani, s ez kiváltja a termőtest képzést. Ezt az előnyös sajátságot a hibrid laskák egyik szülő fajtája, az amerikai eredetű melegkedvelő floridai laskagomba hozta. A másik szülő a vadon termő késői laskagomba. Ezt a galambszürke kalapú farontót elhalt fákon gyakran óriási mennyiségben, akár több kilós csokrokban találhatjuk az erdőn. A laskagomba, mint valamennyi termesztett gomba előnyös táplálkozásélettani tulajdonságokkal bír. Néhány százaléknyi fehérjetartalma összetételében (aminosav tartalmában) közel áll az állati fehérjékhez, így jól hasznosítjuk. Zsír, vagy olajtartalma nincs, épp úgy mint szinte az összes gombának (kivéve néhány földalatti gombát). Rosttartalma viszonylag magas, ezt döntően kitin alkotja, ami a gombákon kívül az ízeltlábúak kültakarójának fontos összetevője. Ezt ugyanúgy nem tudjuk megemészteni, mint a cellulózt, ezért szinte változatlanul halad át emésztőrendszerünkön, és nagymennyiségű vizet tart magában, előnyösen hat a bélműködésre.
A gombák ásványi anyagokban gazdagok, a cinktől a szelénig számos, az emberi anyagcserében nélkülözhetetlen elemet tartalmaznak. Legizgalmasabb sajátságuk vitamin összetételük, ami a növényekkel szinte ellentétes: alig tartalmaznak C-vitamint (kivétel például a csiperkék kalapbőre), meglepően sokféle B-vitamin mutatható ki bennük jelentős mennyiségben, de D- és E-vitaminokban is gazdagok.
A laskák előnyös táplálkozás élettani sajátságaihoz járul még néhány speciális jellemző: fogyasztásuk a kutatók egybehangzó véleménye alapján csökkenti a koleszterin szintet. Hazai vizsgálatokból derült ki, hogy micéliuma olyan folyadékot választ ki, ami elpusztítja a fonálférgeket. Talán nem véletlen, hogy a laskatermesztők soha nem találkoznak fonálféreg fertőzéssel, ami például a csiperkék termesztésében nem ritkaság.
A laskák leggyakoribb betegsége a baktériumok okozta sárgulás/barnulás a termőtesteken. Ez könnyen elkerülhető, ha a termesztő odafigyel rá, hogy a termőtesten ne maradjon huzamos ideig nedvesség. Nehezebb kivédeni az un. karfiolosodást, amit a hibridlaskák spórája okoz azzal, hogy ráhull az alapanyagra már a gyártóüzemben, vagy a termesztő területen. A laskák spórája a termesztőre is veszélyes: előbb-utóbb allergiás tüneteket okoz. Ezt a problémát kreatív holland nemesítők oldották meg alig több, mint 10 éve: létrehozták a spóranélküli laska törzseket, melyek termesztése semmiféle betegséget nem okoz. Üröm az örömben, hogy ezek a törzsek kisebb levelű, „tölcséres” gombákat teremnek, ami a nagy lemezű termőtestekhez szokott hazai fogyasztóknak szegheti kedvét.
A sikeres laskatermesztés legfontosabb eleme a jó alapanyag. Alapanyagot, laska szubsztrátot sokan állítanak elő Magyarországon, de nagyobb mennyiségben folyamatos kínálatot csak egy nagyobb vállalkozás tud felmutatni. A kis cégek alapanyag kínálata rapszodikus, minősége változó. Az alapanyag szalma, amit különböző hőkezelési eljárásokkal tesznek alkalmassá az oltóanyag (laskacsíra) befogadására. A szalma azonban sokkal kevesebb nitrogént tartalmaz, mint amennyire a laskának szüksége lenne, ezért a hozamok messze elmaradnak a csiperkéknél megszokott 30-40 kg/100 kg alapanyag mennyiségtől. Ez az egyik oka annak, hogy a laska piaci ára jóval magasabb, mint a csiperkéké. Markáns íze, rugalmas anyaga bőven kárpótolja a fogyasztót a többletkiadásért. Sajnos a piaci kínálat így is elmarad a növekvő igényektől.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
