A saját termesztésű paradicsom termésének begyűjtésénél talán csak az lehet jobb érzés, ha a vetőmagokat is saját magunk nyerjük ki és őrizzük meg, így biztosítva a zamatos termést a következő évre is. Ez gazdaságos és kényelmes módszer, ráadásul nem kell amiatt aggódnunk, hogy jövő tavasszal nem találunk vetőmagot abból a fajtából, ami a kedvencünknek bizonyult.

A paradicsomok magjait négy különböző módszerrel őrizhetjük meg, hogy következő tavasszal elültethessük azokat.

Először is fontos megjegyezni, hogy csak a szabadbeporzású vagy heirloom fajták magjait érdemes kinyerni és megőrizni, mivel a hibrid növények magjai terméketlenek lehetnek, de még ha képesek is kicsírázni, jellemzően nem rendelkeznek az anyanövénnyel azonos tulajdonságokkal.

A magok kinyerése lényegében egyszerű feladat, csak ketté kell vágni a termést, és kikanalazni a magokat egy edénybe. Van azonban néhány szempont, amit figyelembe kell venni, hogy a kinyert magok valóban csíraképesek legyenek.

Fontos, hogy teljesen érett, vagy akár túlérett terméseket válasszunk, a legszebb, legegészségesebb növényekről. Kerüljük a repedezett héjú, vagy sérült paradicsomokat, mert a felhasadt héjon át bejuthatnak a baktériumok. Ugyanakkor azzal, ha a legszebb terméseket választjuk ki, biztosíthatjuk, hogy a következő generáció is erős és egészséges legyen.

A véletlen keresztbeporzást úgy akadályozhatjuk meg, ha olyan növényeket választunk, amik távol nőnek egymástól (ha két különböző fajtáról van szó), illetve ha kézzel porozzuk be a paradicsomot.

 

A magok a húsos gyümölcsön belül egy gélzsákban vannak tárolva. Ez a nyálkás anyag gátolja a csírázást, ezért előbb el kell távolítanunk a magokat ebből a védőburokból. A másik ok, amiért el kell távolítani a kocsonyás zselét, mivel az kedvező környezetet biztosíthat a kórokozók számára.

Négy módszer a paradicsom magjainak megőrzésére

Az első módszerrel egyszerűen el kell ásni a magokat a vegetációs időszak végén, hogy a következő tavasszal kicsírázhassanak. A másik három módszer az összegyűjtött magok előkészítésében különbözik.

1. A magok elásása

Ezzel az egyszerű, bár kevéssé kontrollálható módszerrel tulajdonképpen a növény természetes életciklusát használjuk ki. Ha nem szednénk le a termést, a paradicsomok idővel maguktól lehullanának a növényről, és fokozatosan lebomlanának.

Eközben beindul egy természetes erjedési folyamat, ami elpusztítja a magokat körülvevő gélzsákot. A magvak ezután a téli hónapok alatt a talajban maradnak, és a megfelelő körülmények között a következő tavasszal kihajtanak.

Ez a módszer némi előzetes tervezést igényel, mivel a magok elásása előtt elő kell készíteni az ágyásokat a következő tavaszra. Késő nyáron válaszd ki a megfelelő helyet az ültetéshez, és készítsd elő a talajt. Ezután válassz ki egy egészséges termést, és vágd fel nagyobb karikákra, majd ültesd el a darabokat körülbelül 5 cm mélyen. Fedd be a talajt 5-10 cm vastagon mulccsal.

Tavasszal, miután a talaj és a levegő hőmérséklete felmelegedett, és már nem fenyegetnek nagyobb fagyok, távolítsd el a mulcsréteget, és óvatosan lazítsd fel a talaj felszínét. Amint az idő egy kicsit melegebbre fordul, a magoknak elméletileg ki kellene csírázniuk.

Ha a palánták túl sűrűn nőnek, megritkíthatod azokat, illetve át is ültetheted azokat máshová.

2. A friss magok szárítása

Az is jó megoldás lehet, ha egyszerűen hagyod a magokat megszáradni a levegőn, a körülöttük lévő zselés anyaggal együtt. A nem erjesztett magvak csírázási aránya azonban jellemzően alacsonyabb, és ideális tárolási idejük is rövidebb, körülbelül 1-2 év. Ha azonban csak annyi magot szeretnél megőrizni, ami elegendő a következő évre, ez tökéletes megoldás lehet.

Vágj félbe egy paradicsomot, és nyomkodd ki belőle a magvakat tartalmazó gél egy sűrű szitába. Enyhén dörzsöld át a magokat, miközben hideg vízzel leöblíted azokat, hogy eltávolítsd a felesleges törmelékeket.

Terítsd szét a magokat egyenletesen egy papírtörlőn, és jegyezd fel a fajta nevét, valamint a dátumot. Hagyd száradni a magokat 7-14 napig egy erős közvetlen fénytől védett helyen, körülbelül 21 Celsius-fokon.

Ha megszáradtak, a magok a papírhoz tapadnak, amelyet a téli tároláshoz egyszerűen össze lehet hajtogatni.

3. A kocsonyás paradicsomhús ledörzsölése a magokról

A kocsonyás gyümölcshúst például egy szitán vagy papírtörlőn le is dörzsölhetjük a magokról. Ez a módszer magasabb csírázási arányt eredményez. Ez egy kissé időigényesebb lehet, mivel minden magról külön le kell dörzsölni a zselés anyagot, mielőtt egy papírtörlőn megszárítanánk, de ha csak néhány tucat magot gyűjtünk be, jól működhet. Nagyobb mennyiség esetén az erjesztés hatékonyabb módszer.

4. Erjesztéses módszer

Ez egyszerű és hatékony módszer, amelynek során az összegyűjtött paradicsomhúst, levet és magvakat egy-három napig hagyjuk erjedni. Ez a leghatékonyabb módja annak, hogy nagy mennyiségű magot őrizzünk meg. A régebbi módszerek hosszabb erjesztési időt javasoltak, de az újabb vizsgálatok kimutatták, hogy a 3 napnál hosszabb erjesztés negatív hatással van a csírázási képességre, valamint rendellenes palánták kialakulásához vezethet.

Ennél a módszernél egyszerre csak egy fajta termését használd fel, hogy elkerüld az állomány keveredését, a használt eszközöket pedig fertőtlenítsd alaposan, hogy megakadályozd a kórokozók terjedését.

A magok fermentálásához öblítsd le a paradicsomokat hideg vízben - a sérült, repedezett vagy betegség jeleit mutató terméseket dobd ki. Vágd fel a paradicsomokat, és nyomkodd ki belőlük a gyümölcshúst, a levet és a magokat egy jól zárható üvegedénybe vagy tartályba. Ehhez akár egy citrusfacsarót is használhatsz, hogy gyorsabban haladj.

Ne adj vizet az így kapott masszához, mert a hígítás lelassítja az erjedési folyamatot.

Címkézd fel az üveget a dátummal és a fajta nevével, és helyezd szobahőmérsékletű helyre (kb. 21 Celsius-fok), erős fénytől védett helyre. A következő két napban naponta egyszer-kétszer keverd meg az erjedő masszát, hogy megakadályozd a penész megjelenését.

Három nap elteltével töltsd át a masszát egy nagyobb edénybe, és adj hozzá háromszoros mennyiségű vizet. Keverd össze néhányszor, majd hagyd leülepedni. A csíraképes magvak lesüllyednek az edény aljára.

Öntsd le a vizet, majd ismételd meg ezt a folyamatot a megmaradt magvakkal, hogy megszabadulj az összes megmaradt paradicsomhústól, géltől és egyéb törmeléktől. Ezután tedd a magvakat egy sűrű szitába, és mosd át azokat alaposan hideg vízzel. Óvatosan ütögesd meg a szitát a felesleges víz eltávolításához, majd fordítsd a szita tartalmát egy papírtörlőre, és terítsd szét a magokat, szétválasztva azokat. Címkézd fel a papírtörlőt a dátummal és a fajta nevével.

Hagyd száradni a magokat szobahőmérsékleten, jól szellőző helyen körülbelül 7-14 napig, és időnként óvatosan mozgasd át azokat az ujjaiddal, hogy ne tapadjanak össze.

Tárolás

Tárold a tiszta, száraz magokat papírborítékban télire egy hűvös, sötét és száraz helyen. Figyelj arra, hogy megfelelően felcímkézd a borítékokat. A paradicsommagokat hűtőszekrénybe is teheted, de ez nem feltétlenül szükséges, lefagyasztani pedig semmikképpen sem szabad azokat. Megfelelően tárolva azok a magok, amikről ledörzsöltük a kocsonyás védőréteget, vagy a fermentációs módszerrel lettek előkészítve, akár 4-6 évig is csíraképesek maradnak.

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!